Utópia

Képzeld, az elmúlt hetekben kétszer is kaptam postán képeslapot. Az egyiket Húsvétra, a másikat Sri Lankáról a fiamtól. Ha az én korosztályom vagy, bizonyára tudod, hogy ez egy bevett szokás volt régen, de a fiatalabb generációknak már fogalmuk sincs, milyen lehetett az az idő, amikor nem volt internet, nem másodpercekbe telt hogy üzenetet küldj valakinek, aki lehet, hogy egy másik kontinensen él...hanem a rokonok, barátok kézzel írott levelekben érintkeztek egymással. Bevallom, nekem jobban tetszett a világnak az a lassúbb ritmusa. Várni, bizakodva remélni egy válaszlevelet bizsergetően izgalmas volt. Pedig én egy rettentő türelmetlen ember vagyok ám! De tudom ezt magamról, és már hagyom, hogy az élet tanítson a kitartásra, a higgadtságra. Sokan nem tudják rólam, de én nem mindig dolgoztam a szépségszakmában, azelőtt 25 évig olasz tolmács voltam. Ebben az időben még nem volt Google fordító vagy mesterséges intelligencia, hatalmas szótárakban kellett a szakszavakat kikeresni, szinonima szótárak és egyéb könyvek segítségével tudtam elmélyülni egy-egy témában. Én szerettem nagyon!!! Ma, ha valami érdekel, rákeresek a neten, megkérdezem a chatGPT-t és azonnal jön is a válasz. Baromi praktikus! Nagyon gyors és piszok egyszerű. De azt gondolom, az én generációm valószínűleg az utolsó, amely "megoldó" emberekből áll. Ha gyerekként főzőcskézőset játszottunk, én pl. a tégláról dörzsölgettem le a piros port, az lett a paprika. A mesék szereplőit olyannak képzeltem, amilyennek csak akartam, nem készen kaptam, mert alig néztünk tévét. Felnőttként is szeretem megjavítani a dolgokat, kitalálni mi hogyan legyen, és ez érvényes kapcsolatokra, helyzetekre is. Még történeteket is szeretek kigondolni, a gyerekeimmel és a férjemmel is sokszor azt játszuk, hogy akkor most csináljunk úgy, mintha... Szóval én egyáltalán nem gondolom, hogy azoknak az időknek kellett volna maradnia, mert ez hülyeség. A változás az élet tök természetes rendje, és nem lehet valamire azt ráhúzni, hogy ez jó amaz meg nem jó. Én csak picit elméláztam ezen a jelenségen és arra jutottam, hogy ha a felnövekvő generációk ilyen gyors és azonnali választ kapnak majd mindenre, akkor azoknak az információknak nem lesz értéke. Csupán használják és mennek tovább. Kiszolgálják vele a rendszert. De! Vajon miért jó ez a mesterségesen felgyorsított információ áradat, a mega-giga adatátvitel? Mert nekem nem kell, az biztos. Én nem tudok emiatt gyorsabban élni, gyorsabban, többet és hatékonyabban működni. Ez csakis az üzleti világnak, a bankszektoroknak jó. Belehajszolják az embereket a mesterségesen kreált értékek (pénz, hatalom, bármit megvehetsz, megtehetsz illúziójába) közben ennek a rendszernek a kiszolgálói és felhasználó szolgái lesznek egyszerre.

Pont nézek egy tőzsdéről szóló sorozatot, és az egész film a brókerirodában játszódik. Szinte ki sem teszik onnan a lábukat. Ott dolgoznak, ott a pszichológusuk, ott esznek, edzenek stb... Néha, amikor hazamennek, ott van a garázsban a pazar autógyűjtemény, meg van magánrepülőgép... Igen. Elképesztő és hűha! De tessék nekem megmondani hogy egy fenékkel hány autóba lehet beülni? Egyszerre mennyi kaviárt lehet befalni?

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem csak nekem jutott el a tudatomig. De én már úgy szeretnék élni, hogy minél kevesebb tárgyra legyen szükségem. A legjobb nyaralások azok, amikor végig strandpapucsban és egy lenge ruhában, fiúknak rövidgatyában lehet lenni. Ilyenkor vágyakozol a gardróbod ékességeire? Mert én nem. Azért, hogy leválhassunk minél több hálózatról, -amikre semmilyen hatással nem vagyunk- a férjemmel vidékre költöztünk. A körülöttünk lévő telkeket megvettük, hogy a közvetlen szomszédunk maximum családtag legyen, ha egyszer majd ők is így akarnak élni. Szerintünk ez a jó élet.

Igazi napfény érleli a magam ültette zöldségeket. Virágokat nevelek, amik érzik a szeretetet és törődést és óriásira és csodásan szépre nőnek! Utópia? Biztos vagyok benne, hogy nem az! Hamarosan így akarnak majd élni sokan, akik rájönnek, hogy a városokban már lehetetlen. Egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy a tudomány és társadalom fejlődése ide vezessen, ahogy most élnek az emberek. Ez nem a legszebb forgatókönyv, de bármikor lehet rajta változtatni. Én ezt akarom, és mesélek még a terveimről, hogy hogyan képzelem....